A törpepapagájokról

Leírása
Hossza: 15 cm. Alapszíne zöld, hasa sárgásabb, világosabb árnyalatú, feje fakó olajzöld, homloka, pofatájéka, és torka élénk narancsvörös, tarkója kissé vöröses.
Szárnya 9,5 cm-es, az evezők sötétebb zöldek, az alsó szárnyfedői kékek és zöldek. Farka 4,5 cm-es farcsíkja és felső farkfedői kékes árnyalatúak. Ezt akkor jó tudnunk, ha meg akarjuk különböztetni a nála ugyan kisebb, de hasonló színezetű Agapornis lilianae- tól, mert ennek a fajnak a deréktája és a felső farkfedő tollai sárga színűek.
Írisze sötétbarna, szeme körül feltűnő fehér gyűrű látható; korallvörös csőre 1,7cm-es; lába szürkés- hússzínű. 
A fiatalok színei kevésbé élénkek, csőrük felső káváján feketés nyomok láthatók.

 

 

Élőhely, életmód  
Hazája Észak- Tanzánia a Viktória- tó déli partsávja.
1100-1700m magasságú, füves- fás fennsíkon él, kis csapatokban. Ahol bőven akad ennivaló, akár 100 madár is összeverődik. Magvakat, bogyókat fogyaszt, időnként meglátogatja a gabona- és kukoricatáblákat is. Röpte gyors és iránytartó. 
Többnyire május- július között, alkalmasint kolóniában, faüregekben (pálmafák) költ, fészekalja három- négy tojás, a fészekanyagot a tojó a csőrében hordja, a kotlási idő 23 nap, a kirepülési idő 38 nap.

 

Tartása 
A megfigyelő számára nagyon szimpatikus dolog, hogy ezeknek a kis papagájoknak a párjai milyen szorosan összetartanak. Nagyobb közösségben (nyugalmasabb időszakban) az egyes párok szorosan egymás mellett üldögélnek, és egymást tollásszák, vagy pihennek. Ha a pár egyik tagja elrepül, a másik azonnal követi; német és angol nevük is erre a szoros kapcsolatra utal: Unzertrennliche- "elválaszthatatlanok", Lovebird - "szerelmes madarak". Emiatt szerintem kegyetlenség egymagukban tartani őket. Legalább egy párt, vagy kisebb közösséget helyezzünk el együtt. 
Tarthatók kalitkában és volierben egyaránt. A kalitka kívánatos mérete egy pár madár esetén:80*40*50 cm. Ekkora kalitkában bőven elegendő két ülőpálca. 
Egy nagyobb volierben több párt is elhelyezhetünk együtt; arra azonban ügyelni kell, hogy a szomszédos röpdéket dupla drótfonat válaszza el egymástól, és a kalitkák rácsai se érintkezzenek, mert a legtöbb papagájnak megvan az a rossz szokása, hogy a dróton keresztül is veszekedik egymással. Ilyenkor egymás lábában, főleg lábujjaiban tehetnek nagy kárt. 
Nagyon intelligens állatok, ezt messzemenően figyelembe kell venni az elhelyezésükkor! A kalitkák ajtainak, odúfedélnek, és bármely nyílásnak tökéletesen kell zárnia. Ha a ketrecükön van olyan gyenge pont, aminek a segítségével kijuthatnak( vagy be), és az olyan akadályt jelent a számukra, amivel fizikailag elbírnak; akkor úgy vehetjük, hogy már kint is vannak, mert abban biztosak lehetünk, hogy szellemileg megbirkóznak vele.
Más papagájokkal nem férnek meg, legfeljebb a legközelebbi rokon, fehér szemgyűrűs fajokkal érdemes együtt elhelyezni.
Az Agapornisok általában edzett madarak, egészségesen táplálva, és jó kondícióban tartva jól tűrik az időjárás viszontagságait. Átmenetileg alacsonyabb hőmérsékletet is elviselnek, de ajánlatos őket fagymentes helyen teleltetni. 
Nagyon lényeges, hogy a madarakat mind röpdés, mind kalitkás elhelyezés esetén, még egy külső drótháló is védje a külvilágtól! Rettentő elkeserítő, elszomorító, dühítő...... dolog ha az éjszaka folyamán valamilyen kisragadozó, vérfürdőt rendez anélkül is, hogy bejutna a röpdébe.. A szimpla rácson kapaszkodva alvó (vagy a zaklatástól sötétben felriadt és a rácsoknak verődő állatokat óriási szakértelemmel csonkítják meg a dróton keresztül (a baglyok!, nyestek, menyétek, patkányok, macskák).
Szomorú tapasztalataim vannak a külső drótfonat felhelyezésének halogatása kapcsán. A meglévő drótot leszereltem, de nem azonnal tettem fel helyette másikat, és pár éjszaka leforgása alatt több hullámos és nimfa esett áldozatul. Általában a madarak lábát kapják el és odarántják a rácshoz. Ha ez sikerül, szegény állat már nem menekül. Egy szegény nimfa egyik lábát csaknem tőben letépte valami, de a hatalmas sokk és vérveszteség dacára is életben maradt. Fél lábbal is boldogult ugyan, de mindig bántott a lelkiismeret, amikor csak ránéztem. Sőt még a dupla drót ellenére is lehetnek veszteségek a zaklatásból eredő stressz miatt.

 

Takarmányozás
Minden Agapornis, meglehetősen sokat eszik, ezért jól kell tartani őket, nem kell félni, hogy elhíznak. Száraz magvak:  köles, zab, napraforgó, csumíz, fénymag, és kevés kendermag, sok zöldeleség, és gyümölcs. Csíráztatott, vagy félérett állapotú gabona magvak, tejes érésben lévő kukoricacsövek. Nagy élvezettel rágják, (inkább "szecskázzák") mindenféle gyümölcsfa- fűzfa ágait. Fiókaneveléshez mindenképpen ajánlatos lágyeleséget biztosítani. 
 

 

Tenyésztés
A Fischer törpepapagáj- saját tapasztalatom alapján is- könnyen költ. Állandó hőmérséklet mellett bármely évszakban költhet. A hullámos papagáj odúja megfelelő a számára- aminek mérete a különféle irodalmakban eltérő. Szerintem kell a 17*17cm -es alapterület, és a 25cm- es magasság, 4 -5 cm- es röpnyílás, mivel fogságban nem túl ritkák a 6-7 fiókát számláló fészekaljak. A legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha minden párt külön költetünk. Megfelelő nagyságú röpde esetén, több pár is költhet együtt  - un. kolóniában. Kisebb- nagyobb nézeteltérések előfordulnak, amíg a párok kialakulnak, és odút foglalnak; de ha ez megtörtént, akkor a költés általában már nyugalomban lezajlik. Ha akad egy- két kötekedő madár, nem érdemes kísérletezni, inkább el kell távolítani őket a közösségből. A társas viselkedés nagyon függ a madarak egyedi tulajdonságától- jellemétől, ezért nehéz pontosan megmondani mekkora helyet kell biztosítani adott számú párnak a kolóniában. 
Én például: 2*1,6m alapterületű és 2,5m magas röpdében 10db odút helyeztem el, 7 pár madárral telepítettem be.. Egy párat  el kellett távolítanom, de a maradék 12 madár  nagyon szép eredményt produkált.  Egyedül elhelyezve sem lett volna jobb a költési eredmény. 
Szakirodalmi adatok szerint kolóniás költés esetén ajánlatos minden párra két odút számítani.
Az Agapornisok- eltérően a legtöbb papagájtól- fészküket növényi rostokkal bélelik ki. A nemzetségen belül, a fehérszemgyűrűs fajok, a rostanyagot a csőrükben hordják a fészekbe, és boltozatos fészket építenek. A Fischer törpepapagáj fészke teljesen kitölti egy hullámos odúját, a bejárata az odú teteje alatt nyílik és bevezet az odú fenekére, annak egyik sarkában lévő kamrába, aminek az alja finomra rágott növényi részekkel van bélelve.
Fészeképítő anyagként legjobban kedvelik  fűzfa hajtásokat, de ennek hiányában más fás szárú növény is megfelel. 
Nálam bevált a lucernaszénában lévő kórószerű szár is fészekanyagnak. Ehhez könnyen, nagy mennyiségben hozzá lehet jutni gazdálkodóktól, és sokáig, jól tárolható.
A tojások száma általában 4-6, de előfordulnak 7, vagy annál több tojásból álló fészekaljak is.
A kotlási idő:23 nap, a fiókák kirepülése a 38-42. nap között várható. A fiatalok színe az öregekéhez hasonló, csak kicsit fakóbb. A kirepülés után a szülők még 10-12 napig etetik őket. Önállóvá válásuk után az öregektől külön kell választani a fiatalokat. 
8-10 hónapos korukban vedlenek, és ekkor már ivarérettek, de csak egyéves koruk után hagyjuk költeni őket.

 

Mutációk
Általam ismert mutációk: 

Normál alapszínek:
-Normál zöld- a faj vadon élő egyedeinek eredeti színe.
-Kék - a fej grafitszürkébe hajló, az arc piszkosfehér, a csőr  halvány húspiros, a test világoskék, a szárnyak valamivel sötétebbek. Ezt a színt a tollazat fénytörése okozza, nem pedig egy színanyag jelenléte. A színváltozat kialakulásának az oka a színkeverés szabályai szerint, hogy ha a zöld alapszínből (egy adott gén hibás működésének következtében) eltűnik a sárga színanyag (lutein),  akkor láthatóvá válik egy élénk kék színárnyalat.  Sárga+kék=zöld. A kék szín a zölddel szemben receszíven öröklődik.
Ínók:
Ezeknek  a színeknek egyik érdekessége, hogy ivarhoz kötötten öröklődnek, a többi alapszínhez képest ( kék és zöld) receszívek.
-Lutínó: a madár egyöntetű intenzív sárga színű, a fejen a narancs maszk ragyogóan élénk. Oka sötét színanyag, a melanin teljes hiánya, a madárban az egyetlen színanyag a sárga és pirosas színárnyalatokért felelős lutein. A szem színe a benne lévő erekben áramló vér színétől piros. 
-Albínó:  teljesen festékhiányos a szervezet, a lutein és a melanin  híján a tollazat fehér, a bőr hússzínét, és a szem piros színét a szövetekben áramló vér színe adja. A lutínó (melanin termelődése gátolt) + a kék (lutein termelődése gátolt vagy sérült) kombinálásával kialakítható az albínó ( mind a lutein, mind a melanin termelése gátolt) változat.
Az alapszíneket módosító faktorok:
Ezek a faktorok nemcsak az alapszínekkel, hanem egymással is kombinálhatók, nagyban megnövelve ezzel a lehetséges színárnyalatok számát. Az alábbi képeken csak  az alap színváltozatokat mutatom be. A kombinációk egy külön oldalt is megtölthetnének (például: kobaltkék+ pasztell+ tarka mutáció egy madárban egyesítve)
-Létezik egy faktor, ami sötétíti az alapszínt. Ha egy faktort örököl a madár akkorkobaltkéknek, ha a kettőt akkor mályvának hívják. Ugyanez a faktor a zöld alapszínt is két fokozatban sötétíti. A kobaltkék szín talán nem szorul magyarázatra, az egyik legszebb színváltozatnak tartom. A mályva elnevezés a hullámos színek analógiájára került bevezetésre. Itt a törpéknél a kék árnyalat gyakorlatilag alig mutatkozik- inkább a grafitszürkéhez áll közel a valódi szín, annak ellenére, hogy ez a variáció is a kék színsorozat része. Nem olyan látványos, mint a kobaltkék, de annak létrehozásához  a legjobb keresztezési partner. -> normál kék+ mályva keresztezés eredménye 100% kobaltkék lesz.
-Pasztell változatnál fakul és világosodik az alapszín. Fakó világos-zöld és -kék lesz a test színe. Az oka a melanin nevű sötét színanyag csökkenése, emiatt a fej is gyönyörű egyszínű narancs a zöld-, és szinte tiszta fehér a kék- alapszínű madarak esetén. A farok és szárnytollak végei is fakó füstszerű színt vesznek fel. Tapasztalatom alapján dominánsan öröklődhet, de biztosan akkor merném állítani, ha több ilyen madarat tenyésztenék.
-Tarka változat: az alapszínben elszórtan világos tollak jelennek meg. A kék színárnyalatoknál  fehér, a  zöldeknél sárga a mintázat.

 

 
Normál alapszínek: kék és zöld  Pasztell színváltozat   Kobaltkék tojó és normál hím
 
     Tarka változat              Lutínó színváltozat            
 
Mályva színű fischer törpék

Talán nincs olyan, aki ne ismerné ezeket a kis élénk és sokszínű madárkákat, hiszen a hullámos valamint a nimfa papagájok után ezek a madarak a leggyakrabban tartott madarak.

Egyes külföldi szakirodalmak szerelmes madárnak is nevezik, hiszen amelyik ágon üldögél az egyik ott van mellette  a párja is.

 

Fischer Törpepapagáj

 

Természetes élőhelyük: Észak-Tanzánia

Gyakran nagyobb csapatokba verődnek össze és élénk károkat okoznak a gabonatáblákban.

Hossza kb.: 15 cm, a nemek egyformák, csak gyakorlott szem képes ránézésre megkülönböztetni azokat.

A hímek feje valamivel kisebb és kerekebb, míg a tojók feje nagyobb, valamint a fejtetőn laposabb.

A madarak alapszíne zöld, homloka (egyes színváltozatoknál az egész fej) narancsszínű, arcuk valamint a begyük felső része piros, alsó része valamint hasuk felső része sárgás árnyalatú. Szemgyűrűs fajok közé tartozik.

A fiatalok színei valamivel halványabbak. 

Tenyésztésük nem kimondottan nehéz, megfelelő páratartalom mellett megbízhatóan költenek. Arra mindig ügyeljünk, hogy elegendő ágat biztosítsunk nekik a fészkelés ideje alatt, mert ellenkező esetben a fiókák befulladnak a tojásba. Személyes tapasztalatom alapján a legmegfelelőbb a fűzfaág. De nagyon kedvelnek más ágakat is pl.: gyümölcsfák ágait. A tojó nagy, úgynevezett mennyezetes fészket épít, ahol a költőkamrához egy járatott építenek de ez egyedenként változó, az általam tartott madarak mind ilyen fészket építettek. A fészekalj átlagosan három-öt tojás, a kotlási idő 21-23 nap a kirepülési idő kb. három hét, de a szülök utána még az odún kívül etetik a fiókákat. Nálam többször előfordult, hogy a fiókák még nem repültek ki, de a szülök már újabb tojásokat raktak és kezdték "kipaterolni " a kicsiket. Saját és tenyésztő barátaim szerint is minél több mindent etetnek a hímek a kikeléskor, annál erősebbek lesznek a fiókák, valamint felnőve annál jobb szülőknek bizonyulnak később.

Tartásuk történhet kolóniában, valamint páronként is, így sokkal könnyebben lehet követni a madarak származását.

Ha kolóniában tartjuk őket, akkor ügyeljünk arra, hogy több odút rakjunk fel mint ahány pár van, hogy tudjanak választani, mert ellenkező esetben előfordulhat, hogy kilakoltatják egymást.

Elég agresszív faj, nem sok madárral tarthatók együtt. Előszeretettel kapják el ellenfelük lábát és az is előfordulhat, hogy lecsípik a körmüket vagy akár a lábujjukat.

Álarcos Törpepapagáj  

     

 

Sokban hasonlítanak a fischer törpepapagájra, de a fejük fekete. Csőrük vörös, ez alól csak néhány  színváltozat kivétel.

Nyakukon a sárgás vöröses csík körbefut, ahogy a képen is látható.

Egyébként megegyezik a fischer törpepapagájjal.

Rózsás Törpepapagáj

 

A rózsás törpepapagáj a nem szemgyűrűs fajok közé tartozik.

A nemeket itt sem lehet egyértelműen  megkülönböztetni. A madarak alapszíne zöld, begye és arca rózsaszín, homloka vörös, farkuk kék színűek, csőrük csontszínű.

Kolóniákban költenek, szívesen foglalják el szövőmadarak fészkét is.

A fészekanyagot a farktollaik közé dugdosva hordják a fészekbe, míg a szemgyűrűs fajok a csőrükben hordják az ágakat a fészekbe . Ezen eltérések miatt tapasztalható az a viselkedésforma miszerint a szemgyűrűs és a nem szemgyűrűs fajok keresztezéséből származó fiatalok nem tudják eldönteni, melyik viselkedésformát kövessék és ez is közrejátszhat abban, hogy ezek az egyedek nem szaporodóképesek tovább. 

Nem raknak akkora fészket mint a fischer törpepapagájok.

A fiatalok kb. 5-6 hónapos korukban színesednek ki teljesen, addig kevésbé színesek. Fiatal madarak csőrén sötét csíkok láthatók, ezek kb. 3 hónapos korban eltűnnek. 

Nigrigenis Törpepapagáj

 


Sokban hasonlít a personátákhoz, de termetük kisebb, valamint a fejükön lévő sötétszín nem az egész fejet díszíti, hanem csak a madarak arcát, íriszük jobban látszik mint az állarcos törpepapagájoknál. Kevésbé ismert mint az eddig bemutatott fajok, ennek oka lehet, hogy beszerzési ára valamivel drágább, öt eurótól akár száz euró is lehet.

Tenyésztési tapasztalataim sajnos nincsenek ezzel a fajjal kapcsolatban, a nálam tartott példányok sajnos nem szaporodtak, de a szakirodalmak szerint megegyezik a szemgyűrűs fajokéval.

A képen középen egy nigrigenis, míg mögötte két personáta látható, így megfigyelhető a két faj közti különbség.

Szürkefejű Törpepapagáj

Talán a legkisebb méretű faj a törpepapagájok között. 14 cm hosszú háta és szárnya sötétzöld, hasi tájéka világos zöld.

Feje, nyaka és begyének felső része fehéres szürke. A tojó feje és begye fűzöld. Csőrük sárgás.

Élőhelye: Madagaszkár. Táplálékát nagyrészt a talajon keresi, néha csapokba verődve ellepik a gabona valamint a rizsföldeket, ahol komoly károkat okoznak. Meglehetősen félénk madár, röpte gyors, kanyargós.

A frissen importált madarakat első évben tartsuk fagymentes helyen. Kevésbé agresszív, mint a többi törpepapagáj így együtt tarthatjuk más fajokkal is.

Feketenyakú Törpepapagáj


Alapszíne zöld, nyakán körülfutó sárga vagy olajzöld csík, tarkóján fekete csík látható. Írisze sárga, fiataloknál a nyakcsík nem látható, csőrük halványszürke.

Középmagas hegyvidéki erdőkben élnek, kisebb-nagyobb kolóniákban. Magvak, bogyók és rovarok  alkotják táplálékát. Hangja inkább dallamos, mint éles. Költésről nem áll rendelkezésre sok adat, fogságban (hamar elpusztult) még tudomásom szerint nem szaporodott. Vadonban fán lévő termeszvárakban figyelték meg.


Hegyi törpepapagáj

 

Alapszíne zöld, hasán és farkcsíkján inkább sárgásabb, homloka és fejtetője piros, A tojó színe valamivel halványabb.

Élőhelye Dél-Tanzánia.

Magasan lévő fás bokros területeket kedveli, magvakat, bogyókat fogyaszt, röpte gyors és iránytartó. Tartása és tenyésztése megegyezik a többi agapornis fajéval.

 Feketefejű törpepapagájról bővebben:
 
 
(agapornis personata)
 
A feketefejű más néven álarcos törpepapagáj.
Ez a kis madár könnyen tartható és szaporítható megfelelő páratartalom mellett, mert előfordulhat, hogy a kikelés előtt a fióka befullad a tojásba a megfelelő páratartalom hiányában. Ezen könnyen segíthetünk a fészek rendszeres meleg vízzel történő permetezésével. Hangja kellemes, nem fülsértő, tehát lakásban is tartható.
 
Testhossz 14 cm. A hímek kisebbek a tojóknál, de ennek ellenére az ivari különbség nehezen megállapítható. A hímek feje szemből nézve laposabb. A szem körüli fehér szemgyűrű jellemző rájuk. Költési idő kb. 23 nap, de itt is pár napos eltérés előfordulhat. A fiatalok 42-44 nap múlva lesznek röpképesek. Színezetük fakóbb szüleiknél. Átlagos élettartam 10 év. Csőrük színe vörös. Vadszínük: fekete fej esetenként barnás árnyalattal, sárga mell, zöld szárnyak, szürkés árnyalatú lábak. Igen mutatós a feketefejű kék változata (1927 óta is-mert, hazánkban később terjedt el). A vadszínű és a kékszínű pároztatásával többségében vadszínű fiatalok kelnek ki. Az arány kb. 2/3-1/3. Napjainkban ismert több színváltozat, pl. pasztell-kék, izabell, violett és még sorolhatnám. Ez a sok színváltozat a tudatos színtenyésztés eredménye. Gyenge hangutánzó, de párban tartva kedves, mulatságos szobamadarak.
A törpepapagájoknál általában a két nem színezete azonos, kivételt képez a szürkefejű (agapornis cana), amelyiknél a hím feje szürke a tojóé zöld.
 
 
Ismertebb törpepapagájok: őszibarackfejű (agapornis fischeri), földieperfejű (agapornis lilianae) kormosfejű (agapornis nigrigensis), narancsfejű (agapornis pullaria).
 
Néhány jó tanács
 
Az agapornisok fészeképítők, ezért biztosítsunk számukra fészkelőanyagot, fűzfaágacskákat, mogyoróágat vagy fürtösköles szárat. A fehérszemgyűrűsek csőrükben roppant örömmel hordják be a fészekbe. Keresztezhetők ugyan a törpepapagájok, sőt érdekes színű utódok születnek, de mivel a genetikailag öröklött két féle fészeképítő és más tulajdonságok miatt tovább nem szaporíthatók!
 
Ügyeljünk a páratartalomra!
 
Túl nagy odút ne biztosítsunk számukra, max. nimfának is megfelelőt, de elfogadják a kisebbet is!
 
A fiatalokat egy nagyobb szobai volierbe helyezzük el, ők majd kiválasztják párjukat egy örök életre, nem véletlen, hogy szerelem madaraknak hívja az angol (Love Birds
 
 
 
Álarcos törpepapagáj   
 
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Ugrás: navigációkeresés
Álarcos törpepapagáj
 
Státusz
■■■■■ Nem veszélyeztetett ■■■■■
 
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Család: Papagájfélék (Psittacidae)
Alcsalád: Nemespapagáj-formák (Psittaculinae)
Nem: Agapornis
Faj: A. personatus
Tudományos név
Agapornis personatus
(Reichenow, 1887)
Elterjedés
Szinonimák

Feketefejű törpepapagáj, Agapornis personata

Hivatkozások
Wikispecies

Wikifajok tartalmaz Álarcos törpepapagáj témájú rendszertani információt.

Commons

Wikimedia Commons tartalmaz Álarcos törpepapagájtémájú médiaállományokat.

Az álarcos törpepapagáj vagy feketefejű törpepapagáj (Agapornis personatus) a madarak osztályának apapagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, ezen belül a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

Előfordulása

Északkelet Tanzániában honos, betelepítették Kenyába is. Száraz fás és cserjés szavannák lakója. Díszmadárként világszerte elterjedt, fogságban jól tenyészthető. A Kanári-szigeteken kiszabadult példányai vadon költő állományt hoztak létre.

Megjelenése

A madár hossza 14–15 centiméter. Fekete feje és fehér szemgyűrűje van. Szárnyai rövidek és lekerekítettek.

Életmódja

Tápláléka magokból, rügyekből és levelekből áll.

Szaporodása

Laza csapatokban, fák odvába rakja a fészkét, gallyak és fakéreg felhasználásával.